HÍR

A nyomásérzékelő egyre nagyobb figyelmet kap az egyszerű szerkezet, a kiváló linearitás és stabilitás, valamint a nagy kimeneti pontosság miatt. A nyomásérzékelő által használt érzékeny elem egy rugalmas tesztelem, a fő test pedig egy elasztomer, amelyek közül az elasztomer szerkezeti formája és kapcsolódó méretei nagyban befolyásolják az erőérzékelő teljesítményét.

A nyomásérzékelő elasztomer kialakítása alapvetően a mechanikai szerkezettervezés körébe tartozik, de az erőmérési teljesítmény szükségessége miatt szerkezete eltér a szokásos mechanikai alkatrészektől. Általánosságban elmondható, hogy a közönséges mechanikai alkatrészeknek kellően nagy biztonsági tényezővel kell szilárdságot és merevséget elérniük, és nincsenek szigorú követelmények az alkatrészek feszültségeloszlására erőviszonyok mellett.

Az elasztomerek esetében azonban a mechanikai szilárdság és merevség követelményeinek teljesítése mellett a feszültség (nyúlás) és terhelés (erő) azon a területen, ahol az elektromos nyúlásmérőt az elasztomerre szerelik, más néven rugalmas test (mérés) szigorú kommunikációt tart fenn, ugyanakkor a tojás foltrészének erőhatása az érzékelő érzékenységének javításához nagyobb erőt kell, hogy érjen.

Röviden, a kiválasztási folyamat során a nyomásérzékelő rugalmas testének két követelménynek kell megfelelnie.

(1) A foltrész feszültségének (húzódásának) teljesen megfelelő kapcsolatot kell fenntartania a mért erővel, amely valóban tükrözi a mért alkatrész deformációját.

(2) A nyomásérzékelőnek növelnie kell a foltrész feszültségét (húzódását). Időben tükrözi az alkatrész funkcióját.

A fenti két követelmény teljesítése érdekében a nyomásérzékelő rugalmas részének kiválasztásakor gyakran alkalmazzák a "feszültségkoncentráció" elvét. A foltrész feszültségi (nyúlási) szintje viszonylag magas, kapcsolata pontosan megfelel a mért erőnek. Az érzékelő érzékenységének és tervezési pontosságának javítása érdekében